घरातुनी हात ओढुनी सांजसावली अंगणात नेते
पुन्हा पुन्हा अन नकोनकोसे उगीच काही मनात येते
मनात येते पुन्हा भुतावळ पुरून उरल्या गतःस्मृतींची
अजून नाही तहान शमली चटावलेल्या जनावरांची
जनावरे कुरतडून नेती नवीन लचका जिवंत ताजा
असाच का रे तिळातिळानेच भोग आहे सरावयाचा?
सरावले ना अजून डोळे, अजून अंधार भेडसावी
अजून चकवे जुनेच पायी, कशी पुढे वाटचाल व्हावी?
पुढ्यातली वाट नागमोडी वळून काढी फणा विखारी
शहारुनी सांजसावली अन घराकडे धावते बिचारी..
9 comments:
mala kahi kavitetale jast kalat nahi pan, depressing watateys.
deshaatoon aalaM kI asaM hotaM kaa? :)
jokes apart, kavita mhaNoon aawaDalI.
अप्रतिम . अर्थ , लय, शब्दांचं वजन आणि प्लेसमेंट, वातावरणनिर्मिती व परिणाम .. सगळंच मस्त !
(अश्या अप्रतिम कवितेचं नाव " उगीच काही " कसं असू शकतं?)
sundar,
baraych divasani aale ikade,
saarthak jhaal aalyaach :)
naavach apratim aNi kavitaa tyaahuun apratim! pratyek shabd khupakaahi saangun jaatoy!
वैजो ला संपूर्ण अनुमोदन! :-)
मला वातावरणनिर्मिती जास्त भावली!
Very Very depressing!!!
Madam tumhi evadhi books vachta, amhala pan jara milu de tyatla kahi tari. :-)) Majhya 'Je Je uttam' ya post var tula tag kelay bagh.
-Vidya.
Post a Comment