अर्धवट चाळून झाल्यावर
चिडून गाथा मिटत ते म्हणाले,
"काय हो या कविता!
ना विषयात वैविध्य आहे, ना मांडणीत!
शब्दसंपदा 'विठोबा' या एकाच शब्दात संपते, इतकी सुमार!
इंद्रायणीत या तरल्या याचं कारण आशयघनताच नाही, हेच असणार!
वर जिथे तिथे 'तुका म्हणे.. तुका म्हणे..' म्हणून आपल्याच नावाचा उदो उदो!!
अश्याने मराठी कवितेचं कसं होणार??!!!"
:-) I better not spoil with my comments ! Awesome.
ReplyDelete-Vidya.
LOL :-D
ReplyDeleteamazing, and timely!
ReplyDeletemast ,swati khupach Chaan aashaya ghanataa:) LOL
ReplyDeletesagaLyaach kavitaa sundar aahet ..!!!
Sarcasm purepoor aalay, sahi!!
ReplyDeleteबर्याच दिवसांनी बघितला तुझा ब्लॉग, मस्त! नेहेमीप्रमाणेच :)
ReplyDeleteबर्याच दिवसांनी बघितला तुझा ब्लॉग, मस्त! नेहेमीप्रमाणेच :)
ReplyDeletesahi!
ReplyDeleteमर्मचिकित्सा जबरी! ये दिल मॉंगे मोअर...:-)
ReplyDeleteमस्त
ReplyDeleteLaajawaab sameeksha!
ReplyDelete:) jamya!
ReplyDeletehumm he tucha lihavasa asaya ga.
ReplyDeletemeenu